Sziasztok! Itt a második rész, remélem tetszeni fog!!!! ;)
Annie
A vonaton megmutatják a kabinomat és, hogy mit hol találok. Mikor a szobámban mászkálok, Molina bekopog és megkér, hogy fél óra múlva legyek az étkezőben, mert szeretné bemutatni a mentorokat. Eléggé izgulok ki lesz az, mert a mentoron is elég sok dolog múlik. Például, hogy mikor és milyen ajándékot kapok, ami azért valljuk be nem mindegy. És hiába szerez sok támogatót egy kiválasztott, ha a segítője egy lusta bunkó. Egy mentor legyen bíztató, értelmes és az is nagy előny ha ahhoz ért, amihez a neki osztott kiválasztott. Ez utóbbira elég nagy az esély, mert a harmadik körzetben majdnem mindenki ért valamit az elektronikához. Sajnos azonban Jessie a kivételek közé tartozik, de ez most nem érdekes.
Már csak az a kérdés mit csináljak abban a maradék fél órában? Talán le kéne zuhanyoznom, mert az izgalomtól eléggé megizzadtam. A kabinomban saját fürdőszobám van és elképesztően modern. A zuhanyfülkében be tudom állítani, hogy milyen illata legyen a víznek, ráadásul mindezt csupán beszéddel. Hosszú válogatás után, jázminosra kapcsolom a vizet és lezuhanyzom. Amikor végzem és kilépek a fülkéből és a szememmel a törülközőt keresem, hirtelen meleg levegőt fúj rám a fal. Először kicsit megijedek, de aztán rájövök, hogy ezért nem találtam semmit amibe törülközhetek. A fal másodpercek alatt teljesen megszárít. Kimegyek a szobába és felveszek egy farmert meg egy kék blúzt. Amikor ránézek az órámra, kiderül, hogy máris késésben vagyok. Kisietek az étkezőkocsiba, ahol Logan, Molina és a két mentor már várnak rám.
Logan mentora egy negyven körüli férfi, fekete hajjal és borostás állal. Nem tűnik túl kedvesnek, bár lehet, hogy ez csak a látszat. Amikor azonban a pasas megszólal, tudom, hogy tényleg nem az az álom-mentor, akire egy szerencsétlen 13 évesnek szüksége lenne. Az én kilátásaim a Viadalra nézve viszont egyre pozitívabbak.
-Beetee, Te Wiress mentora leszel.-mondja Molina, a tavalyi győztesnek.
Na pontosan erről beszéltem, amikor azt gondoltam, az a tökéletes segítő, aki abban jó, amiben én. Beetee és az én esetemben ez az áram. Igen, árammal tervezek nyerni, mert a hajfonással nem mennék sokra az Arénában. Márpedig ebből a kettőből kell választanom, ugyanis másban nem vagyok túl jó. Amúgy Beetee kedvesnek is tűnik, mert amikor bemutatkoztam neki, végig mosolygott. A srác amúgy mellesleg elég jól is néz ki. Viszonylag hosszú, fekete haja van, zöld szeme és napbarnított bőre. Bár a jóképűség szempontot szerintem kihúzhatjuk a "Mi kell egy tökéletes mentornak?" listáról. A lényeg, hogy jól megleszünk.
Molina javaslatára Gordon és Logan külön folytatják a beszélgetést, így kettesben maradok Beeteevel. Egy ideig csendben ülünk. Nem tudom mit kéne mondanom, vagy, hogy egyáltalán bármit is tennem kellene.
Egyszer csak Beetee megszólal.
-Tudod, Wiress mivel ez az első évem mentorként nem nagyon értek ezekhez a dolgokhoz, de azt hiszem azt kellene megtudnom, hogy miben vagy jó. Szóval?
-Hááááát...egész gyorsan futok...tudok fára mászni és elektronikában elég jó vagyok. Ja meg tudok parkettában hajat fonni, de arra nem lesz szükségem.
Így, hogy kimondtam, rájövök, hogy nagyon rövid a lista. Nem tudom mennyire lesznek ezek hatékonyak az Arénában.
-Elektronika...Hát abban tudok segíteni. Mennyire értesz hozzá?
-A szüleim villanszerelő szervízében dolgoztam. Minden héten ötször.
A gyomrom görcsbe rándul, csupán attól, hogy megemlítettem a családomat. Alig egy órája vagyunk úton, de már így is nagyon hiányoznak. Remélem még viszontlátom majd őket...
-Rendben azzal már elég sokra vagyunk képesek. Csak majd figyelj arra a kiképzőközpontban, hogy ne leplezd le magad. Különben mindenki azonnal észrevenné a csapdákat a Viadalon. Gyakorol valami fegyverrel, de a játékmestereknek már megmutathatod, mit tudsz.
-Ez így oké, de fogalmam sincs, hogy milyen fegyvert kéne kipróbálnom.
Soha nem használtam semmilyen fegyvert, úgyhogy ezen a téren teljesen zokni vagyok.
-Azt mondtad gyors vagy, nem? Mert akkor igazából bármi jó, csak jó lenne ha te tudnál elsőnek támadni.
-Rendben. Köszi!
-Mára akkor ennyi elég is lesz. Szerintem pihenj le!
Meghoztam az első fejezetet!
Annie
-Wiress! Wiress! Ébresztő!
-Jess, hagyjál már! Tök korán van!
Hát igen. Ez lenne a tesóm Jess. Mivel ikrek vagyunk, első látásra mindenki áradozni kezd, hogy "Jajj, de egyformák vagytok!", meg, hogy "Csak össze ne keverjelek!". Na ez az amitől teljesen kikészülök. Persze azért szeretjük egymást, de belsőleg eléggé különbözünk. Jessie-nek rengeteg barátja van, ám tanulásban 4-es és 3-as között billeg. Engem mindenki különcne tart mert szabadidőmben anyának és apának segítek, akik villanyszerelők. Nem tudom miért baj az ha valaki szereti a tudományt. Egy normális szombati napon délig aludnék, aztán folytatnám a kísérletezést, de a mai nem egy átlagos hétvége, ma az Aratás napja van. ezért amikor rájövök, hogy tényleg fel kéne kelni, elég hamar kipattanok az ágyból és megköszönöm Jess-nek, hogy felébrestett. Gyorsan előkeresem a legszebb ruhámat, amit a nagyi varrt nekem. A ruha a térdemig ér, a teteje lila, de az alja már rózsaszínbe megy át. Sietve lemegyek reggelizni.
-Wiress! Fond majd be a hajam légyszi!-kéri a tesóm.
-Oké.-válaszolok egyhangúan. A hajfonás az egyetlen dolog amiben jó vagyok és a tesóm sem tartja unalmas időpocsékolásnak, úgyhogy mindig megcsinálom, ha kéri. Próbáltam már megtanítani neki, de sehogy se akarja megtanulni. Most a jobb fülétől indítom a fonatot és a bal alatt fejezem be, majd egy lila szalagot kötök a végére.
Amúgy egyáltalán nem félek, hogy kihúznak, de Jessie miatt annál inkább aggódom. A szüleim nagyon féltenek minket, Anyu egyfolytában sír, bár szerintem ő sem miattam izgul.
Amikor elindulunk Apát már az idegroham környékezi, Jess a körmét rágja, Anya megint sír, én pedig csak állok és nézem a bepánikolt családomat. Amint kilépünk az ajtón, összefutunk a szomszéd sráccal.
-Már csak ez a nyomorult egoista hiányzott- gondolom magamban.
-Áááááá, sziasztok! Jaj, de cuki! Mindenki rinyál! Mit kell ezen izgulni? Ha kihúznak, akkor nyerek, ha nem akkor búcsúzom ettől a hülyeségtől.
-Pete, nekünk is ez az utolsó Aratásunk, de attól még lehet izgulni. Főleg mert most szerepel a nevünk legtöbbször.
-Akkor remélem kihúzzák valamelyikőtöket! Na pápá!
-Idióta!- mormogom magam elé és gyorsan tovább indulunk.
Jessel még épp időben regisztrálunk, majd beállunk a 17 éves lányok közé. A kapitóliumi kísérőnk már a hatodik éve Molina Cerlin, aki minden évben tengerkék hajjal jelenik meg a III. körzet főterén.
Idén egy szűk, zöld ruhát vett fel, amit ezüst csipkék díszítenek.
-Boldog Viadalt mindenkinek és sose hagyjon el benneteket a remény!- kezdi az aratást azzal a hülye kapitóliumi akcentusával.
-Tudjátok mit? Idén kezdjük a fiúkkal!
Amint ezt kimondta, mélyen beletúr a fiúk neveit tartalmazó cetlik közé. Amilyen lassan csak lehet, kihúz egy papírdarabot, majd felolvassa.
-Logan Parelwood! Kérlek fáradj ide mellém!
Szegény srác, kábé 13 éves lehet, mogyoróbarna haja az arcába lóg és látszik a szemén, hogy egész éjjel nem aludt és nagyon fél. Most is sír és remeg a térde. Elég lehangoló látvány, bár minden évben minimum két ilyen gyenge 12-13 éves gyerek van, akik az első pár napban meghalnak. Ha engem húznának ki, akkor megpróbálnék segíteni Logannek, de remélem erre nem kerül sor.
Na jó mostmár kicsit parázom, a kezem is remeg picit, de nem vészes. Egészen nyugodt maradok egészen addig, amíg...
-Jessie Elinor Townbell! Gyere, légy szíves fogj kezet a társaddal.
Teljesen lefagytam, de a szám, úgy tűnik önálló életet él.
-Várjanak! Én önként jelentkezem helyette!
Csak akkor döbbenek rá, hogy mit mondtam, amikor két békeőr felvisz a pódiumra és kezet fogok Logannel. Amint ez megtörtént, Molina gratulál és beküld abba a terembe, ahol elbúcsúzhatunk a családunktól. Pár perc múlva anya, apa és Jess bejönnek.
-Wiress, én tudom, hogy meg tudod nyerni!- mondja anya zokogva.
-Bütykölj össze valami elektromos cuccost!-javasolja a húgom szintén sírva.
-Mindent megteszek, amit tudok. Haza fogok jönni hozzátok!
Kis idő múlva ránk törnek a békeőrök és kikísérik anyáékat. Apa még egy utolsót visszakiált.
-Sok sikert kicsim!!!
Beültetnek egy autóba, a pályaudvarra visznek és felraknak a vonatra. Nem tudom eldönteni, hogy dühös legyek vagy szomorú. Ha lehet, akkor mindkettőt egyszerre...
