1. rész

Meghoztam az első fejezetet!

                                        Annie

 -Wiress! Wiress! Ébresztő!
 -Jess, hagyjál már! Tök korán van!
 Hát igen. Ez lenne a tesóm Jess. Mivel ikrek vagyunk, első látásra mindenki áradozni kezd, hogy "Jajj, de egyformák vagytok!", meg, hogy "Csak össze ne keverjelek!". Na ez az amitől teljesen kikészülök. Persze azért szeretjük egymást, de belsőleg eléggé különbözünk. Jessie-nek rengeteg barátja van, ám tanulásban 4-es és 3-as között billeg. Engem mindenki különcne tart mert szabadidőmben anyának és apának segítek, akik villanyszerelők. Nem tudom miért baj az ha valaki szereti a tudományt. Egy normális szombati napon délig aludnék, aztán folytatnám a kísérletezést, de a mai nem egy átlagos hétvége, ma az Aratás napja van. ezért amikor rájövök, hogy tényleg fel kéne kelni, elég hamar kipattanok az ágyból és megköszönöm Jess-nek, hogy felébrestett. Gyorsan előkeresem a legszebb ruhámat, amit a nagyi varrt nekem. A ruha a térdemig ér, a teteje lila, de az alja már rózsaszínbe megy át. Sietve lemegyek reggelizni.
-Wiress! Fond majd be a hajam légyszi!-kéri a tesóm.
-Oké.-válaszolok egyhangúan. A hajfonás az egyetlen dolog amiben jó vagyok és a tesóm sem tartja unalmas időpocsékolásnak, úgyhogy mindig megcsinálom, ha kéri. Próbáltam már megtanítani neki, de sehogy se akarja megtanulni. Most a jobb fülétől indítom a fonatot és a bal alatt fejezem be, majd egy lila szalagot kötök a végére.
 Amúgy egyáltalán nem félek, hogy kihúznak, de Jessie miatt annál inkább aggódom. A szüleim nagyon féltenek minket, Anyu egyfolytában sír, bár szerintem ő sem miattam izgul.
 Amikor elindulunk Apát már az idegroham környékezi, Jess a körmét rágja, Anya megint sír, én pedig csak állok és nézem a bepánikolt családomat. Amint kilépünk az ajtón, összefutunk a szomszéd sráccal.
-Már csak ez a nyomorult egoista hiányzott- gondolom magamban.
-Áááááá, sziasztok! Jaj, de cuki! Mindenki rinyál! Mit kell ezen izgulni? Ha kihúznak, akkor nyerek, ha nem akkor búcsúzom ettől a hülyeségtől. 
-Pete, nekünk is ez az utolsó Aratásunk, de attól még lehet izgulni. Főleg mert most szerepel a nevünk legtöbbször.
-Akkor remélem kihúzzák valamelyikőtöket! Na pápá!
-Idióta!- mormogom magam elé és gyorsan tovább indulunk.
Jessel még épp időben regisztrálunk, majd beállunk a 17 éves lányok közé. A kapitóliumi kísérőnk már a hatodik éve Molina Cerlin, aki minden évben tengerkék hajjal jelenik meg a III. körzet főterén.
Idén egy szűk, zöld ruhát vett fel, amit ezüst csipkék díszítenek. 
-Boldog Viadalt mindenkinek és sose hagyjon el benneteket a remény!- kezdi az aratást azzal a hülye kapitóliumi akcentusával.
-Tudjátok mit? Idén kezdjük a fiúkkal!
Amint ezt kimondta, mélyen beletúr a fiúk neveit tartalmazó cetlik közé. Amilyen lassan csak lehet, kihúz egy papírdarabot, majd felolvassa.
-Logan Parelwood! Kérlek fáradj ide mellém!
Szegény srác, kábé 13 éves lehet, mogyoróbarna haja az arcába lóg és látszik a szemén, hogy egész éjjel nem aludt és nagyon fél. Most is sír és remeg a térde. Elég lehangoló látvány, bár minden évben minimum két ilyen gyenge 12-13 éves gyerek van, akik az első pár napban meghalnak. Ha engem húznának ki, akkor megpróbálnék segíteni Logannek, de remélem erre nem kerül sor.
 Na jó mostmár kicsit parázom, a kezem is remeg picit, de nem vészes. Egészen nyugodt maradok egészen addig, amíg...
-Jessie Elinor Townbell! Gyere, légy szíves fogj kezet a társaddal.
Teljesen lefagytam, de a szám, úgy tűnik önálló életet él.
-Várjanak! Én önként jelentkezem helyette!
Csak akkor döbbenek rá, hogy mit mondtam, amikor két békeőr felvisz a pódiumra és kezet fogok Logannel. Amint ez megtörtént, Molina gratulál és beküld abba a terembe, ahol elbúcsúzhatunk a családunktól. Pár perc múlva anya, apa és Jess bejönnek.
-Wiress, én tudom, hogy meg tudod nyerni!- mondja anya zokogva.
-Bütykölj össze valami elektromos cuccost!-javasolja a húgom szintén sírva.
-Mindent megteszek, amit tudok. Haza fogok jönni hozzátok!
Kis idő múlva ránk törnek a békeőrök és kikísérik anyáékat. Apa még egy utolsót visszakiált.
-Sok sikert kicsim!!!

Beültetnek egy autóba, a pályaudvarra visznek és felraknak a vonatra. Nem tudom eldönteni, hogy dühös legyek vagy szomorú. Ha lehet, akkor mindkettőt egyszerre...