SZIASZTOK! Sajnálom, de ezen a héten nem fogok tudni új részt felrakni. Viszont a jövő héten több fejezet is várható, mert akkor rengeteg szabadidőm lesz. Remélem várjátok a folytatást!
ANNIE
2015. június 28., vasárnap
2015. június 21., vasárnap
5. rész
Sziasztok! Meghoztam az ötödik részt. Egy barátnőm azt mondtam próbáljak hosszabb részeket írni, és szerintem ez jóval terjedelmesebb fejezet lett, mint az eddigiek. Remélem mindenki örülni fog neki és, hogy Ti is elégedettek vagytok a hosszabb szöveggel. Jó olvasgatást!
Amikor kiszállunk a vonatból, az emberek sipítva üdvözölnek minket. Furcsa parókák, vakolat vastag sminkek és színes (valószínűleg méregdrága) ruhaköltemények látványa fogad. Undorodom ezektől a rikító rózsaszín hajú, fél méteres műszempillákat viselő emberektől. Lehet, hogy most imádnak és körülujjongnak minket, de egy hét múlva a halálunkon fognak mulatni. Kétszínű alakok.
A pályaudvarról egyenesen a kiképzőközpontba vezetnek minket. Mivel a 3. körzetből jöttünk, a központban is a harmadik emeleten kapjuk meg a szobáinkat.
-Nos, kedveskéim. Csodáljátok meg ezt a remekművet, ahol hátralévő pár napotokat tölthetitek. Na jó, azért egyikőtök még talán túlélheti...-mondta Molina. Az utolsó mondat kiejtése közben némi gúnyt vélek felfedezni a hangjában. -Szerintetek nem szép?
-Ja, Ja, persze. Csodás,meg minden, de én inkább arra lennék kíváncsi,hogy hol van az étkező. -míg mindezt kimondom, a gyomrom panaszosan korogni kezd.
-Itt van az étkező, ezen a folyosón a második ajtó balra.-igazít ki mosolyogva Beetee, aki az Aratás óta, továbbra is nagyon kedves velem.
Elindulok az étkezőbe, de amint belépek nem látok sehol semmilyen ételtároló alkalmatosságot. A többiek is betódulnak a terembe.
-Jaj, várj segítek!-kiált fel Beetee, és elkezdi magyarázni, hogy soroljam fel a falnak, amit kérek. Először kérek egy almát, hogy próbára tegyem a masinát. Aminit kimondom, hogy "alma", a gyümölcs azonnal megjelenik. Jól bekajálunk, majd Molina szólal meg.
-Pillecukorpofikáim, nézzétek meg a lakosztályaitokat, aztán bemutatom nektek az előkészítő csapataitokat. Ma egész nap a holnapi ruháitokkal fogtok foglalkozni, hiszen tudjátok, hogy késésben vagyunk, és sietnünk kell.
Ezután Gordon, elég feltűnően megköszörüli a torkát, jelezve, hogy beszélni akar.
-Nos, Beetee és én, mint mentoraitok, szeretnénk, ha a holnapi felvonuláson már elkezdenétek a szövetségesek szerzését. Nagy szükségetek lesz rájuk, de nehogy nagyon beleéljétek magatokat. Nem lesztek öribarik. Rendben van, vagy rendben van?
-Rendben.-mondom. Nem értem miért néz ilyen hülyének minket? Tudom, hogy a szövetségeseimet is nekem kell majd megölnöm, ha nem teszi meg idő előtt más.
Egy óra szabadidőt kapunk. Ledőlök az ágyamra, és a folyamatosan változó témájú plafont bámulom. 12 féle háttér van, mindegyik a körzeteknek felel meg. Bányák, erdők, búzamezők, tenger és gyárak. Az utóbbi az én körzetemet akarja ábrázolni. Ahogy meglátom a kémények füstjétől poros, de barátságos utcákat, könnyek szöknek a szemembe. Soha nem szerettem annyira a körzetemet, azonban mégis az otthonom, és bármit megadnék, hogy visszamenjek. Szomorú merengésemből az ébreszt fel, hogy valaki dörömböl az ajtómon.
-Bejöhet!-kiáltok ki. A következő pillanatban rikító, papagájra emlékeztető alakok rontanak be hozzám. Szám szerint három idiótát kapok egyszerre.
-Cerina vagyok, én leszek a stylistod. Ők Drioli és Fiorella.-mutat az egyik madár-ember a két másikra. Elképesztő, ahogy ezek kinéznek. Színes hajuk természetesen csak paróka, de attól csak még ijesztőbb a zöld haj.
Az érdektelen beszélgetést, a nő, Fiorella folytatja.
-A ruhádhoz való anyagot már elhoztuk, és ma el is kezdjük varrni.-jelentette ki ünnepélyesen, majd elvett egy dobozt. Driolitól. A csomagban, herngerbe tekerve, hosszú, ezüstösen csillogó anyag volt. Cerina kiterítette az anyagot, lemérte a szélességét, aztán engem kezdett méricskélni. Miután mindent lejegyzett egy kis füzetbe, elégedetten felsóhajtott, és így szólt.
-Most, hogy mindennel készen vagyunk, elmondom, hogy fog kinézni a ruhád, Riross!
-Wiress a nevem!-figyelmeztetem.
-Teljesen mindegy.
-Szóval, akkor Riross, a ruhádat ebből az anyagból foglyuk varrni. Mivel a körzeted az árammal dolgozik, ezért a szövetbe apró égőket teszünk majd.
- Öö... Jó...- kicsit megdöbbentem, mert eddig mindig lámpaburának, vagy villanykörtének öltöztettek minket. Ahhoz képest ez az ötlet egész jó.
-Nos, akkor én el is megyek elkészíteni a ruhát. Addig a többiek kicsinosítanak! Sok dolgotok lesz, Wiross!-jelenti ki Cerina, azzal már indulna is kifelé, de utána szaladok, elkapom a gallérját és a képébe üvöltök.
-A nevem Wiress, nem Riross! Felfogta, maga idióta bájgúnár?
-Mi a fene folyik itt? Ki üvöltözik? Baj van?- kérdezi Beetee, aki a kiabálásomra rontott a szobába.
-Igen van! Nem tudja megjegyezni a nevemet!
-Én nem értem, miért baj, ha egyszer, véletlenül Wiross helyett Rirossnak hívtam!-akadékoskodik Cerina.
-Wiressnek hívják!-most már Beetee is ideges kicsit.
-Jaj, már te is kezded?-a nő feje már céklavörös, és látszik, hogy mindjárt felrobban, csak mert nem neki van igaza.
-Amúgy meg nem egyszer hívtál Rirossnak hanem háromszor, de ne zavarjon. Végül is tényleg majdnem ugyan az!-vágok vissza, majd kirohanok a szobából, faképnél hagyva Beeteet és a három barmot.
Kint duzzogva leülök egy bársony kanapéra, és próbálok megnyugodni. Ez azonban nem nagyon megy, mert mindig oda lyukadok ki, hogy gyűlölöm a Kapitóliumot, és az összes itteni embert. Pár perc múlva Beetee ül le mellém.
-Nem tudom, hogy fogom kibírni így ezt a pár napot.-kezdek panaszkodni a srácnak.
-Mert annyira eleged van mindenkiből akinek köze van a Viadalhoz. Tudom.-mondja.
-Igen. Pont ezt akartam mondani. Hogy lehet Valaki ilyen hülye? Az én nevem elképesztően egyszerű az övékhez képest, én mégis tudom azokat. De ők...
-Nekem is Cerina volt a stylistom. Engem Bibynek hívott, úgyhogy kezdem azt hinni, hogy direkt csinálja.
-És most már tudja a nevedet?-kérdezem. Ha Beetee nevét se tudta, akkor vagy tényleg ennyire buta, vagy csak szórakozik.
-Most már igen. Én is leüvöltöttem a fejét. Onnantól a rendes nevemen szólított, de mindig grimaszolt közben. Úgyhogy készülj fel! De most menj vissza, mert tényleg időben el kell készülni!
Tudod. Támogatók.-mondja, majd visszalökdös a szobámba, a teljes őrültek házába.
Amikor kiszállunk a vonatból, az emberek sipítva üdvözölnek minket. Furcsa parókák, vakolat vastag sminkek és színes (valószínűleg méregdrága) ruhaköltemények látványa fogad. Undorodom ezektől a rikító rózsaszín hajú, fél méteres műszempillákat viselő emberektől. Lehet, hogy most imádnak és körülujjongnak minket, de egy hét múlva a halálunkon fognak mulatni. Kétszínű alakok.
A pályaudvarról egyenesen a kiképzőközpontba vezetnek minket. Mivel a 3. körzetből jöttünk, a központban is a harmadik emeleten kapjuk meg a szobáinkat.
-Nos, kedveskéim. Csodáljátok meg ezt a remekművet, ahol hátralévő pár napotokat tölthetitek. Na jó, azért egyikőtök még talán túlélheti...-mondta Molina. Az utolsó mondat kiejtése közben némi gúnyt vélek felfedezni a hangjában. -Szerintetek nem szép?
-Ja, Ja, persze. Csodás,meg minden, de én inkább arra lennék kíváncsi,hogy hol van az étkező. -míg mindezt kimondom, a gyomrom panaszosan korogni kezd.
-Itt van az étkező, ezen a folyosón a második ajtó balra.-igazít ki mosolyogva Beetee, aki az Aratás óta, továbbra is nagyon kedves velem.
Elindulok az étkezőbe, de amint belépek nem látok sehol semmilyen ételtároló alkalmatosságot. A többiek is betódulnak a terembe.
-Jaj, várj segítek!-kiált fel Beetee, és elkezdi magyarázni, hogy soroljam fel a falnak, amit kérek. Először kérek egy almát, hogy próbára tegyem a masinát. Aminit kimondom, hogy "alma", a gyümölcs azonnal megjelenik. Jól bekajálunk, majd Molina szólal meg.
-Pillecukorpofikáim, nézzétek meg a lakosztályaitokat, aztán bemutatom nektek az előkészítő csapataitokat. Ma egész nap a holnapi ruháitokkal fogtok foglalkozni, hiszen tudjátok, hogy késésben vagyunk, és sietnünk kell.
Ezután Gordon, elég feltűnően megköszörüli a torkát, jelezve, hogy beszélni akar.
-Nos, Beetee és én, mint mentoraitok, szeretnénk, ha a holnapi felvonuláson már elkezdenétek a szövetségesek szerzését. Nagy szükségetek lesz rájuk, de nehogy nagyon beleéljétek magatokat. Nem lesztek öribarik. Rendben van, vagy rendben van?
-Rendben.-mondom. Nem értem miért néz ilyen hülyének minket? Tudom, hogy a szövetségeseimet is nekem kell majd megölnöm, ha nem teszi meg idő előtt más.
Egy óra szabadidőt kapunk. Ledőlök az ágyamra, és a folyamatosan változó témájú plafont bámulom. 12 féle háttér van, mindegyik a körzeteknek felel meg. Bányák, erdők, búzamezők, tenger és gyárak. Az utóbbi az én körzetemet akarja ábrázolni. Ahogy meglátom a kémények füstjétől poros, de barátságos utcákat, könnyek szöknek a szemembe. Soha nem szerettem annyira a körzetemet, azonban mégis az otthonom, és bármit megadnék, hogy visszamenjek. Szomorú merengésemből az ébreszt fel, hogy valaki dörömböl az ajtómon.
-Bejöhet!-kiáltok ki. A következő pillanatban rikító, papagájra emlékeztető alakok rontanak be hozzám. Szám szerint három idiótát kapok egyszerre.
-Cerina vagyok, én leszek a stylistod. Ők Drioli és Fiorella.-mutat az egyik madár-ember a két másikra. Elképesztő, ahogy ezek kinéznek. Színes hajuk természetesen csak paróka, de attól csak még ijesztőbb a zöld haj.
Az érdektelen beszélgetést, a nő, Fiorella folytatja.
-A ruhádhoz való anyagot már elhoztuk, és ma el is kezdjük varrni.-jelentette ki ünnepélyesen, majd elvett egy dobozt. Driolitól. A csomagban, herngerbe tekerve, hosszú, ezüstösen csillogó anyag volt. Cerina kiterítette az anyagot, lemérte a szélességét, aztán engem kezdett méricskélni. Miután mindent lejegyzett egy kis füzetbe, elégedetten felsóhajtott, és így szólt.
-Most, hogy mindennel készen vagyunk, elmondom, hogy fog kinézni a ruhád, Riross!
-Wiress a nevem!-figyelmeztetem.
-Teljesen mindegy.
-Szóval, akkor Riross, a ruhádat ebből az anyagból foglyuk varrni. Mivel a körzeted az árammal dolgozik, ezért a szövetbe apró égőket teszünk majd.
- Öö... Jó...- kicsit megdöbbentem, mert eddig mindig lámpaburának, vagy villanykörtének öltöztettek minket. Ahhoz képest ez az ötlet egész jó.
-Nos, akkor én el is megyek elkészíteni a ruhát. Addig a többiek kicsinosítanak! Sok dolgotok lesz, Wiross!-jelenti ki Cerina, azzal már indulna is kifelé, de utána szaladok, elkapom a gallérját és a képébe üvöltök.
-A nevem Wiress, nem Riross! Felfogta, maga idióta bájgúnár?
-Mi a fene folyik itt? Ki üvöltözik? Baj van?- kérdezi Beetee, aki a kiabálásomra rontott a szobába.
-Igen van! Nem tudja megjegyezni a nevemet!
-Én nem értem, miért baj, ha egyszer, véletlenül Wiross helyett Rirossnak hívtam!-akadékoskodik Cerina.
-Wiressnek hívják!-most már Beetee is ideges kicsit.
-Jaj, már te is kezded?-a nő feje már céklavörös, és látszik, hogy mindjárt felrobban, csak mert nem neki van igaza.
-Amúgy meg nem egyszer hívtál Rirossnak hanem háromszor, de ne zavarjon. Végül is tényleg majdnem ugyan az!-vágok vissza, majd kirohanok a szobából, faképnél hagyva Beeteet és a három barmot.
Kint duzzogva leülök egy bársony kanapéra, és próbálok megnyugodni. Ez azonban nem nagyon megy, mert mindig oda lyukadok ki, hogy gyűlölöm a Kapitóliumot, és az összes itteni embert. Pár perc múlva Beetee ül le mellém.
-Nem tudom, hogy fogom kibírni így ezt a pár napot.-kezdek panaszkodni a srácnak.
-Mert annyira eleged van mindenkiből akinek köze van a Viadalhoz. Tudom.-mondja.
-Igen. Pont ezt akartam mondani. Hogy lehet Valaki ilyen hülye? Az én nevem elképesztően egyszerű az övékhez képest, én mégis tudom azokat. De ők...
-Nekem is Cerina volt a stylistom. Engem Bibynek hívott, úgyhogy kezdem azt hinni, hogy direkt csinálja.
-És most már tudja a nevedet?-kérdezem. Ha Beetee nevét se tudta, akkor vagy tényleg ennyire buta, vagy csak szórakozik.
-Most már igen. Én is leüvöltöttem a fejét. Onnantól a rendes nevemen szólított, de mindig grimaszolt közben. Úgyhogy készülj fel! De most menj vissza, mert tényleg időben el kell készülni!
Tudod. Támogatók.-mondja, majd visszalökdös a szobámba, a teljes őrültek házába.
2015. június 20., szombat
Sziasztok!
Nemrég egy barátnőm, (akit itt, Bloggeren Katniss Everdeenként kereshettek meg) talált egy programot, amin saját magadnak csinálhatsz, választott képekből 2048-at. Csináltam egyet Éhezők Viadalás témára!
Nézzétek meg! Jó játékot!
ITT TALÁLJÁTOK 2048
Nemrég egy barátnőm, (akit itt, Bloggeren Katniss Everdeenként kereshettek meg) talált egy programot, amin saját magadnak csinálhatsz, választott képekből 2048-at. Csináltam egyet Éhezők Viadalás témára!
Nézzétek meg! Jó játékot!
ITT TALÁLJÁTOK 2048
2015. június 14., vasárnap
4. rész
Szuper. Ezek szerint egy nappal később dől el a sorsom. Élek vagy meghalok. Örülnöm kéne, hogy távolabb kerültem ettől a pillanattól, de én inkább túl szeretnék lenni rajta.
Órák teltek el azóta, hogy Beetee kiderítette, egy napos csúszás vár ránk. A sínek állapota azonban még semmit nem javult. Ideje elindulnom reggelizni, úgyhogy gyorsan átöltözöm. Már mindenki az étkezőkocsiban van és az asztalnál ül, kivéve Molinát aki a TV-t bütyköli. Végül elégedetten ellép a készüléktől, és ünnepélyes arccal bejelentést tesz:
-Reggeli után megnézzük az Aratás-napi összefoglalót.
Mielőtt azonban ezt megtehetnénk, a TV magától bekapcsol és egy stúdió jelenik meg rajta.
A stúdióban Caesar Flickerman és Claudius Templesmith ül. Az utóbb említett kezdi el a műsort.
-Hölgyeim és Uraim, Claudius Templesmith vagyok, és a 36. Éhezők Viadalával kapcsolatban szeretnék beszélni. A tegnapi vihar súlyos károkat okozott a 11., a 8. és a 3. körzetben. Az imént említett körzetekből induló, a Kapitóliumba tartó sínek rongálódtak. Ezeken az utakon utaznak éppen a három körzet kiválasztottai is. A vonatok valószínűleg 24 órás késéssel érkeznek majd a Kiképző-központba.
Innen Caesar veszi át a szót.
-Érhető okokból tehát a Viadal is csúszni fog egy nappal. A megértésüket köszönjük.
Ezután a mondat után a képernyő elsötétül.
-Köszönjük az új információt, Claudius. Jó tudni, hogy nem mi vagyunk az egyedüli idióták, akik a semmi közepén ragadtak egy luxus vonatban. Na hát, szépen vagyunk.-morgolódik Gordon, szokásától egy pillanatra sem eltérve.
-Nos akkor kezdjük az összefoglalót!-visítja Molina, és ezzel az adás már kezdődik is.
Igazából semmi érdekes nem volt a többi körzet Aratásában. Az első két körzetben a hivatásosak szokás szerint baromi erősek, a többiek pedig vegyesek. Ijedtek , elszántak, bátrak és reménytelenek arányos szétosztva. De azt hiszem én ettől nem lettem okosabb, mert az, hogy észreveszik-e a csapdáimat az nem az erejüktől hanem az eszüktől függ. Azt viszont nem tudom a képernyőn felmérni. Remélem elég hülyék...
Végre elindult a vonat és megérkezünk a Kapitóliumba. Az ablaknál állunk Logannel és várjuk, hogy végre megpillantsuk Panem szívét. Amikor meglátom a vonat ablaka alatt elterülő várost, teljesen ledöbbenek. Fel voltam rá készülve, hogy gyönyörű lesz, de ilyesmire, amit itt látok, még csak gondolni sem mertem.
-Na hát ilyet...- sóhajtunk fel egyszerre Logannel.
Amint felocsúdom az ámulatból, meghallom, hogy Beetee és Gordon a hátunk mögött röhögcsélnek.
-Ti meg min szórakoztok ilyen jól?-kérdezem.
-Semmin. Csak olyan kíváncsiak vagyunk, hogy mi is ilyen röhejesek voltunk-e pár éve.-válaszolják még mindig nevetve. Elmosolyodom.
-Óó! Én bármiben lefogadom, hogy sokkal szánalmasabbak voltatok.-vágok vissza nekik. Most már én is röhögök. Azt hiszem az Aratás óta most először felejtettem el, hogy hol is vagyok. Talán egy kicsit még boldog is vagyok.
Órák teltek el azóta, hogy Beetee kiderítette, egy napos csúszás vár ránk. A sínek állapota azonban még semmit nem javult. Ideje elindulnom reggelizni, úgyhogy gyorsan átöltözöm. Már mindenki az étkezőkocsiban van és az asztalnál ül, kivéve Molinát aki a TV-t bütyköli. Végül elégedetten ellép a készüléktől, és ünnepélyes arccal bejelentést tesz:
-Reggeli után megnézzük az Aratás-napi összefoglalót.
Mielőtt azonban ezt megtehetnénk, a TV magától bekapcsol és egy stúdió jelenik meg rajta.
A stúdióban Caesar Flickerman és Claudius Templesmith ül. Az utóbb említett kezdi el a műsort.
-Hölgyeim és Uraim, Claudius Templesmith vagyok, és a 36. Éhezők Viadalával kapcsolatban szeretnék beszélni. A tegnapi vihar súlyos károkat okozott a 11., a 8. és a 3. körzetben. Az imént említett körzetekből induló, a Kapitóliumba tartó sínek rongálódtak. Ezeken az utakon utaznak éppen a három körzet kiválasztottai is. A vonatok valószínűleg 24 órás késéssel érkeznek majd a Kiképző-központba.
Innen Caesar veszi át a szót.
-Érhető okokból tehát a Viadal is csúszni fog egy nappal. A megértésüket köszönjük.
Ezután a mondat után a képernyő elsötétül.
-Köszönjük az új információt, Claudius. Jó tudni, hogy nem mi vagyunk az egyedüli idióták, akik a semmi közepén ragadtak egy luxus vonatban. Na hát, szépen vagyunk.-morgolódik Gordon, szokásától egy pillanatra sem eltérve.
-Nos akkor kezdjük az összefoglalót!-visítja Molina, és ezzel az adás már kezdődik is.
Igazából semmi érdekes nem volt a többi körzet Aratásában. Az első két körzetben a hivatásosak szokás szerint baromi erősek, a többiek pedig vegyesek. Ijedtek , elszántak, bátrak és reménytelenek arányos szétosztva. De azt hiszem én ettől nem lettem okosabb, mert az, hogy észreveszik-e a csapdáimat az nem az erejüktől hanem az eszüktől függ. Azt viszont nem tudom a képernyőn felmérni. Remélem elég hülyék...
Végre elindult a vonat és megérkezünk a Kapitóliumba. Az ablaknál állunk Logannel és várjuk, hogy végre megpillantsuk Panem szívét. Amikor meglátom a vonat ablaka alatt elterülő várost, teljesen ledöbbenek. Fel voltam rá készülve, hogy gyönyörű lesz, de ilyesmire, amit itt látok, még csak gondolni sem mertem.
-Na hát ilyet...- sóhajtunk fel egyszerre Logannel.
Amint felocsúdom az ámulatból, meghallom, hogy Beetee és Gordon a hátunk mögött röhögcsélnek.
-Ti meg min szórakoztok ilyen jól?-kérdezem.
-Semmin. Csak olyan kíváncsiak vagyunk, hogy mi is ilyen röhejesek voltunk-e pár éve.-válaszolják még mindig nevetve. Elmosolyodom.
-Óó! Én bármiben lefogadom, hogy sokkal szánalmasabbak voltatok.-vágok vissza nekik. Most már én is röhögök. Azt hiszem az Aratás óta most először felejtettem el, hogy hol is vagyok. Talán egy kicsit még boldog is vagyok.
2015. június 11., csütörtök
3. rész
Az éjszaka közepén felriadok a rémálmomra, ami természetesen a Viadalról szólt. Az Arénában álltam és arc nélküli gyerekek vettek körül. Az egyikük rohanni kezdett felém egy késsel, de mielőtt belém döfhette volna, felriadtam.
Nem tudok megszabadulni ezektől a rémképektől, ezért inkább kimegyek a társalgókocsiba. Bisztos vagyok benne, hogy mindenki alszik, ám amikor kiérek, az egyik fotelban Logan üldögél. Látszik a szemén, hogy nem aludt, sőt talán még sírt is. A lábait felhúzta maga elé és gőzölgő teát szürcsölget egy nagy bögréből.
-Neked is rémálmaid vannak?-kérdezem tőle.
Nem válaszol csak csendben bólogat. Aztán megszólal:
-Én azt hittem te nem félsz. Azt hittem, csak én vagyok ilyen félős, hogy nem tudok aludni.
-Ne beszélj butaságokat. Itt mindenki izgul. Talán még a hivatásosak is.
-Hivatásosak... Látod pont tőlük félek. Vagyis inkább tőlük félek a legjobban. De inkább megyek és megpróbálok pihenni kicsit.
-Rendben. Aludj csak.
Igazából nekem is ezt kellene tennem, de nem hiszem, hogy le tudnám hunyni a szememet akár csak egy percre is. Inkább én is iszom egy teát és megpróbálom elfelejtetni magammal az álmomat.
Amikor már már majdnem sikerül kiverni a fejemből az iszonyú jeleneteket, hirtelen ilyesztő robajlásra leszek figyelmes. Lehet, hogy csak a szél volt, de az biztos, hogy nem csak nekem tűnt fel, mert egy perc múlva Logan, Beetee és Molina is kijön a társalgóba.
-Mi történt? Mi volt ez a szörnyű hang?-kérdezi a nő visítva.
-Nem tudjuk, Molina, nyugodj meg. Utánajárok.-jelenti ki a tőmentorom, és azzal el is indul a vezérlőkocsi felé.
A következő pillanatban Gordon kivágja a kabinja ajtaját és félálomban kitámolyog hozzánk.
-Mi a kénköves ménkű folyik itt, kérem szépen? Én még aludtam volna. Hajnali három van.-morogja a férfi.
-Mi sem tudjuk mi történt, de Beetee már elindult, hogy kiderítse. Szerintem üljünk le és várjuk meg itt.-javasolom.
-Drágám, adnál nekem is abból a csipkebogyó teából?-kérdezi Molina, nagyot szippantva a levegőbe.
-Nagyon jó illata van.
Néhány perc múlva Beetee is megérkezik.
-Vihar van.-jelenti ki.
- Köszi,azt mi is észrevettük. De mi az igazi baj? Ezeknek a vonatoknak a viharban is működniük kéne.-okoskodik Gordon.
-Igen, tudom, de a szél kicsavart három fát, amik rádőltek a sínre és egy szakaszon teljesen tönkretették. Hívtak szerelőt, sőt már el is kezdték a javítást, de a késésünket jelenteni kell a játékmestereknek. Egy napot csúszni fogunk.
Amikor már már majdnem sikerül kiverni a fejemből az iszonyú jeleneteket, hirtelen ilyesztő robajlásra leszek figyelmes. Lehet, hogy csak a szél volt, de az biztos, hogy nem csak nekem tűnt fel, mert egy perc múlva Logan, Beetee és Molina is kijön a társalgóba.
-Mi történt? Mi volt ez a szörnyű hang?-kérdezi a nő visítva.
-Nem tudjuk, Molina, nyugodj meg. Utánajárok.-jelenti ki a tőmentorom, és azzal el is indul a vezérlőkocsi felé.
A következő pillanatban Gordon kivágja a kabinja ajtaját és félálomban kitámolyog hozzánk.
-Mi a kénköves ménkű folyik itt, kérem szépen? Én még aludtam volna. Hajnali három van.-morogja a férfi.
-Mi sem tudjuk mi történt, de Beetee már elindult, hogy kiderítse. Szerintem üljünk le és várjuk meg itt.-javasolom.
-Drágám, adnál nekem is abból a csipkebogyó teából?-kérdezi Molina, nagyot szippantva a levegőbe.
-Nagyon jó illata van.
Néhány perc múlva Beetee is megérkezik.
-Vihar van.-jelenti ki.
- Köszi,azt mi is észrevettük. De mi az igazi baj? Ezeknek a vonatoknak a viharban is működniük kéne.-okoskodik Gordon.
-Igen, tudom, de a szél kicsavart három fát, amik rádőltek a sínre és egy szakaszon teljesen tönkretették. Hívtak szerelőt, sőt már el is kezdték a javítást, de a késésünket jelenteni kell a játékmestereknek. Egy napot csúszni fogunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)