2015. július 11., szombat

6. rész

 Sziasztok! Csak annyit szeretnék mondani, még mielőtt elkezditek olvasni a fejezetet, hogy mivel a sulinak vége, valószínűleg gyakrabban fogok tudni új részt felrakni. Remélem örültök neki, és a 6. rész is tetszeni fog.

Szerencsém, hogy mire Beetee visszaküldött, a hisztikirálynő már angolosan távozott. Két segédje mondjuk itt maradt, hogy engem boldogítson. Miután legyantázzák a lábamat, és a hajamat is rendbe teszik, már látnának is neki, hogy rikító zöldre lakkozzák a körmömet.
-Na neeee! Ez azért kicsit túlzás!-ellenkezem.-Nincs valami szolidabb szín? Mondjuk halványkék?
-Sajnálom, de Cerina meghagyta, hogy ilyenre fessük, mert a ruhádon az égők is zöldek lesznek.- magyarázza Drioli, miközben Fiorella már le is foglya a kezemet, és elkezdi a körmeimre kenni a neon maszlagot.
                                              
Amikor megláttam a ruhaterveket, és azt mondtam, hogy ez egész normális ötlet, akkor még nem tudtam, milyen színűek lesznek az égők. Jóllehet, hogy a villanykörte-jelmeznél azért jobb, és valószínűleg az embereknek is tetszeni fog, de nem lenne előnyös megvakulnom a Viadalra.
-Kérlek ne nézz rám így,csak azért, mert megpróbálunk elfogadható állapotba hozni. Ez a te érdeked.-nyávogja Fiorella.
Na jó, most már tényleg elegem van. Mi az, hogy ELFOGADHATÓ? Én értem, hogy ők nem ehhez szoktak, de attól még ezt igazán nem lenne muszáj így hangsúlyozni. Legszívesebben mindezt az arcába vágnám, de nem akarok még több veszekedést, úgyhogy inkább befogom a számat.

Pár óra múlva, amikor már minden lehetséges ponton legyantáztak, vagy kisminkeltek, Cerina . visszatér a ruhámmal. Mivel a felvonulás holnap lesz, ma még csinálni kell egy próbát. Fiorella rám adja a ruhát, és bemutatja, hogyan indíthatom be az égőket. Amikor kipróbálom a fényeket, teljesen eláll a lélegzetem. Lehet, hogy hülye ez a Cerina, de nem hiába stylist. Apró, pislákoló fénypontokra számítok, ám ezek helyett vakító fénycsóvák törnek elő a ruha különböző pontjaiból. Csodálatos!
-Logannek is ilyen ruhája lesz?-kérdezem.
- Igen, ő is ilyet kap, de természetesen nadrággal és öltönnyel.-válaszol Cerina.

-Biby! Biby, itt vagy?- kérdezem Beetee ajtaján kopogtatva. Már jó ideje itt állok, és próbálom elérni, hogy kijöjjön.
A következő pillanatban végre megjelenik a feje a résnyire nyitott ajtóban.
-Ne hívj így, oké?-kéri ingerülten.-Én se hívlak Rirossnak...
-Jó, jó, csak Gordon keres, és már jó ideje dörömbölök itt. A Beeteere nem hallgattál, gondoltam, megpróbálom így is. És látod sikerült. Itt állsz előttem.-válaszolok mentegetőzve. Épp csak csak az hiányzik még nekem, hogy a mentorom is Rirossnak hívjon.
Beetee és én elindulunk az étkezőkocsi felé, ahol Logan és mentora már vár ránk.
-Csak annyit szeretnék mondani, hogy jó lenne előre eldönteni, kiket akartok szövetségesnek. Ennek az a célja, hogy a kiképzésen már ne azzal bajlódjatok, hogy "Istenem, most meg kihez menjek oda?"-kezdi Gordon.
-Természetesen a négy napos felkészítés alatt nem kell tartanotok magatokat az eredeti emberekhez, hiszen az is megeshet, hogy mégsem bizonyulnak olyan jó társnak. Esetleg ők nem akarnak veletek összeállni. Amin nem csodálkoznék...-ezt az utolsó mondatot csak tátogja, de én le tudtam olvasni a szájáról, hogy mit mond.
-Tudja Gordon, magának nem az lenne a dolga, hogy sértegesse a kiválasztottakat!-vág vissza neki Beetee. Úgy tűnik ő is értette mit mond a mentortársa.
-Ne akadékoskodj! Inkább döntsétek el, milyen szövetséges kell Wiressnek!
-Rendben. Gyere, Wire!
Átmegyünk egy másik vagonba, és leülünk.
-Gondoltál már valakire?-kérdezi.
-A 11-es lányra. Azt hiszem Lindsy. Meg Al, a 10-es srác. Rájuk gondoltam...-mondom csendesen. Kicsit zavarban vagyok. Talán amiatt, amit Gordon mondott. Mondjuk Beetee is elégg furcsán néz rám. Megértést látni a tekintetében, de ez mégis annál bonyolultabbnak tűnik. Nem tudom...



KI VAN A KÉPEN?




Sziasztok! Amit itt látni fogtok, az nem a következő fejezet, ne lepődjetek meg. Egy játékot csináltam. A címe "Ki van a képen?". A játék lényege, hogy elég ismert filmek szereplőinek régi filmjeiből illetve kis kori fotóiból fogtok képeket látni. Teszteljétek le, megismeritek-e a szereplőket. Ne feltétlenül Hunger Gamesre gondoljatok... Jó játékot!
Elképesztő! Nagyon cukik:) De kik is ők?

                                                        Talán még ez a legkönnyebb...



Ez sem túl bonyolult

Képtalálat a következőre: „isabelle fuhrman”

Grrrrrrrrr... Ez durva....


 :):):):):):)


        
Ez bizony elég régi kép.


























Ki van ott a bal oldalon?




LEGESLEGARIBBAK :P









MEGFEJTÉSEK:
I.- Josh Hutcherson (The Hunger Games - Peeta Mellark) A képen látható film: Bridge to Terabithia

II.- Shailene Woodley (Divergent - Beatrice "Tris" Prior) A képen látható film: A bizalom háza

III.- Alexander Ludwig (The Hunger Games - Cato) A képen látható film: Ébredő sötétség

IV.- Isabelle Fuhrman (The Hunger Games - Clove) A képen látható film: Az árva

V.- Jennifer Lawrence (The Hunger Games - Katniss Everdeen) A képen látható film: Döglött akták

VI.- Amanda Plummer (Catching Fire - Wiress Townbell) A képen látható film: A halászkirály legendája

VII.- Miles Teller (Divergent - Peter Hayes) A képen látható film: The Unusuals

VIII-IX.- Willow Shields and Amandla Stenberg 
(The Hunger Games - Rue and Prim Everdeen)


2015. június 28., vasárnap

SZIASZTOK! Sajnálom, de ezen a héten nem fogok tudni új részt felrakni. Viszont a jövő héten több fejezet is várható, mert akkor rengeteg szabadidőm lesz. Remélem várjátok a folytatást! 
                                            ANNIE

2015. június 21., vasárnap

5. rész

Sziasztok! Meghoztam az ötödik részt. Egy barátnőm azt mondtam próbáljak hosszabb részeket írni, és szerintem ez jóval terjedelmesebb fejezet lett, mint az eddigiek. Remélem mindenki örülni fog neki és, hogy Ti is elégedettek vagytok a hosszabb szöveggel. Jó olvasgatást!

 Amikor kiszállunk a vonatból, az emberek sipítva üdvözölnek minket. Furcsa parókák, vakolat vastag sminkek és színes (valószínűleg méregdrága) ruhaköltemények látványa fogad. Undorodom ezektől a rikító rózsaszín hajú, fél méteres műszempillákat viselő emberektől. Lehet, hogy most imádnak és körülujjongnak minket, de egy hét múlva a halálunkon fognak mulatni. Kétszínű alakok.
 A pályaudvarról egyenesen a kiképzőközpontba vezetnek minket. Mivel a 3. körzetből jöttünk, a központban is a harmadik emeleten kapjuk meg a szobáinkat.
-Nos, kedveskéim. Csodáljátok meg ezt a remekművet, ahol hátralévő pár napotokat tölthetitek. Na jó, azért egyikőtök még talán túlélheti...-mondta Molina. Az utolsó mondat kiejtése közben némi gúnyt vélek felfedezni a hangjában. -Szerintetek nem szép?
                                               Képtalálat a következőre: „the hunger games training center”
-Ja, Ja, persze. Csodás,meg minden, de én inkább arra lennék kíváncsi,hogy hol van az étkező. -míg mindezt kimondom, a gyomrom panaszosan korogni kezd.
-Itt van az étkező, ezen a folyosón a második ajtó balra.-igazít ki mosolyogva Beetee, aki az Aratás óta, továbbra is nagyon kedves velem.
Elindulok az étkezőbe, de amint belépek nem látok sehol semmilyen ételtároló alkalmatosságot. A többiek is betódulnak a terembe.
-Jaj, várj segítek!-kiált fel Beetee, és elkezdi magyarázni, hogy soroljam fel a falnak, amit kérek. Először kérek egy almát, hogy próbára tegyem a masinát. Aminit kimondom, hogy "alma", a gyümölcs azonnal megjelenik. Jól bekajálunk, majd Molina szólal meg.
-Pillecukorpofikáim, nézzétek meg a lakosztályaitokat, aztán bemutatom nektek az előkészítő csapataitokat. Ma egész nap a holnapi ruháitokkal fogtok foglalkozni, hiszen tudjátok, hogy késésben vagyunk, és sietnünk kell.
Ezután Gordon, elég feltűnően megköszörüli a torkát, jelezve, hogy beszélni akar.
-Nos, Beetee és én, mint mentoraitok, szeretnénk, ha a holnapi felvonuláson már elkezdenétek a szövetségesek szerzését. Nagy szükségetek lesz rájuk, de nehogy nagyon beleéljétek magatokat. Nem lesztek öribarik. Rendben van, vagy rendben van?
-Rendben.-mondom. Nem értem miért néz ilyen hülyének minket? Tudom, hogy a szövetségeseimet is nekem kell majd megölnöm, ha nem teszi meg idő előtt más.
 Egy óra szabadidőt kapunk. Ledőlök az ágyamra, és a folyamatosan változó témájú plafont bámulom. 12 féle háttér van, mindegyik a körzeteknek felel meg. Bányák, erdők, búzamezők, tenger és gyárak. Az utóbbi az én körzetemet akarja ábrázolni. Ahogy meglátom a kémények füstjétől poros, de barátságos utcákat, könnyek szöknek a szemembe. Soha nem szerettem annyira a körzetemet, azonban mégis az otthonom, és bármit megadnék, hogy visszamenjek. Szomorú merengésemből az ébreszt fel, hogy valaki dörömböl az ajtómon.
-Bejöhet!-kiáltok ki. A következő pillanatban rikító, papagájra emlékeztető alakok rontanak be hozzám. Szám szerint három idiótát kapok egyszerre.
-Cerina vagyok, én leszek a stylistod. Ők Drioli és Fiorella.-mutat az egyik madár-ember a két másikra. Elképesztő, ahogy ezek kinéznek. Színes hajuk természetesen csak paróka, de attól csak még ijesztőbb a zöld haj.
Az érdektelen beszélgetést, a nő, Fiorella folytatja.
-A ruhádhoz való anyagot már elhoztuk, és ma el is kezdjük varrni.-jelentette ki ünnepélyesen, majd elvett egy dobozt. Driolitól. A csomagban, herngerbe tekerve, hosszú, ezüstösen csillogó anyag volt. Cerina kiterítette az anyagot, lemérte a szélességét, aztán engem kezdett méricskélni. Miután mindent lejegyzett egy kis füzetbe, elégedetten felsóhajtott, és így szólt.
-Most, hogy mindennel készen vagyunk, elmondom, hogy fog kinézni a ruhád, Riross!
-Wiress a nevem!-figyelmeztetem.
-Teljesen mindegy.
-Szóval, akkor Riross, a ruhádat ebből az anyagból foglyuk varrni. Mivel a körzeted az árammal dolgozik, ezért a szövetbe apró égőket teszünk majd.
- Öö... Jó...- kicsit megdöbbentem, mert eddig mindig lámpaburának, vagy villanykörtének öltöztettek minket. Ahhoz képest ez az ötlet egész jó.
-Nos, akkor én el is megyek elkészíteni a ruhát. Addig a többiek kicsinosítanak! Sok dolgotok lesz, Wiross!-jelenti ki Cerina, azzal már indulna is kifelé, de utána szaladok, elkapom a gallérját és a képébe üvöltök.
-A nevem Wiress, nem Riross! Felfogta, maga idióta bájgúnár?
-Mi a fene folyik itt? Ki üvöltözik? Baj van?- kérdezi Beetee, aki a kiabálásomra rontott a szobába.
-Igen van! Nem tudja megjegyezni a nevemet!
-Én nem értem, miért baj, ha egyszer, véletlenül Wiross helyett Rirossnak hívtam!-akadékoskodik Cerina.
-Wiressnek hívják!-most már Beetee is ideges kicsit.
-Jaj, már te is kezded?-a nő feje már céklavörös, és látszik, hogy mindjárt felrobban, csak mert nem neki van igaza.
-Amúgy meg nem egyszer hívtál Rirossnak hanem háromszor, de ne zavarjon. Végül is tényleg majdnem ugyan az!-vágok vissza, majd kirohanok a szobából, faképnél hagyva Beeteet és a három barmot.
 Kint duzzogva leülök egy bársony kanapéra, és próbálok megnyugodni. Ez azonban nem nagyon megy, mert mindig oda lyukadok ki, hogy gyűlölöm a Kapitóliumot, és az összes itteni embert. Pár perc múlva Beetee ül le mellém.
-Nem tudom, hogy fogom kibírni így ezt a pár napot.-kezdek panaszkodni a srácnak.
-Mert annyira eleged van mindenkiből akinek köze van a Viadalhoz. Tudom.-mondja.
-Igen. Pont ezt akartam mondani. Hogy lehet Valaki ilyen hülye? Az én nevem elképesztően egyszerű az övékhez képest, én mégis tudom azokat. De ők...
-Nekem is Cerina volt a stylistom. Engem Bibynek hívott, úgyhogy kezdem azt hinni, hogy direkt csinálja.
-És most már tudja a nevedet?-kérdezem. Ha Beetee nevét se tudta, akkor vagy tényleg ennyire buta, vagy csak szórakozik.
-Most már igen. Én is leüvöltöttem a fejét. Onnantól a rendes nevemen szólított, de mindig grimaszolt közben. Úgyhogy készülj fel! De most menj vissza, mert tényleg időben el kell készülni!
Tudod. Támogatók.-mondja, majd visszalökdös a szobámba, a teljes őrültek házába.

2015. június 20., szombat

Sziasztok!
Nemrég egy barátnőm, (akit itt, Bloggeren Katniss Everdeenként kereshettek meg) talált egy programot, amin saját magadnak csinálhatsz, választott képekből 2048-at. Csináltam egyet Éhezők Viadalás témára!
Nézzétek meg! Jó játékot!
ITT TALÁLJÁTOK 2048



2015. június 14., vasárnap

4. rész

Szuper. Ezek szerint egy nappal később dől el a sorsom. Élek vagy meghalok. Örülnöm kéne, hogy távolabb kerültem ettől a pillanattól, de én inkább túl szeretnék lenni rajta.

Órák teltek el azóta, hogy Beetee kiderítette, egy napos csúszás vár ránk. A sínek állapota azonban még semmit nem javult. Ideje elindulnom reggelizni, úgyhogy gyorsan átöltözöm. Már mindenki az étkezőkocsiban van és az asztalnál ül, kivéve Molinát aki a TV-t bütyköli. Végül elégedetten ellép a készüléktől, és ünnepélyes arccal bejelentést tesz:
-Reggeli után megnézzük az Aratás-napi összefoglalót.
Mielőtt azonban ezt megtehetnénk, a TV magától bekapcsol és egy stúdió jelenik meg rajta.
                                

A stúdióban Caesar Flickerman és Claudius Templesmith ül. Az utóbb említett kezdi el a műsort.
-Hölgyeim és Uraim, Claudius Templesmith vagyok, és a 36. Éhezők Viadalával kapcsolatban szeretnék beszélni. A tegnapi vihar súlyos károkat okozott a 11., a 8. és a 3. körzetben. Az imént említett körzetekből induló, a Kapitóliumba tartó sínek rongálódtak. Ezeken az utakon utaznak éppen a három körzet kiválasztottai is. A vonatok valószínűleg 24 órás késéssel érkeznek majd a Kiképző-központba.
Innen Caesar veszi át a szót.
-Érhető okokból tehát a Viadal is csúszni fog egy nappal. A megértésüket köszönjük.
Ezután a mondat után a képernyő elsötétül.
-Köszönjük az új információt, Claudius. Jó tudni, hogy nem mi vagyunk az egyedüli idióták, akik a semmi közepén ragadtak egy luxus vonatban. Na hát, szépen vagyunk.-morgolódik Gordon, szokásától egy pillanatra sem eltérve.
-Nos akkor kezdjük az összefoglalót!-visítja Molina, és ezzel az adás már kezdődik is.
Igazából semmi érdekes nem volt a többi körzet Aratásában. Az első két körzetben a hivatásosak szokás szerint baromi erősek, a többiek pedig vegyesek. Ijedtek , elszántak, bátrak és reménytelenek arányos szétosztva. De azt hiszem én ettől nem lettem okosabb, mert az, hogy észreveszik-e a csapdáimat az nem az erejüktől hanem az eszüktől függ. Azt viszont nem tudom a képernyőn felmérni. Remélem elég hülyék...

Végre elindult a vonat és megérkezünk a Kapitóliumba. Az ablaknál állunk Logannel és várjuk, hogy végre megpillantsuk Panem szívét. Amikor meglátom a vonat ablaka alatt elterülő várost, teljesen ledöbbenek. Fel voltam rá készülve, hogy gyönyörű lesz, de ilyesmire, amit itt látok, még csak gondolni sem mertem.
-Na hát ilyet...- sóhajtunk fel egyszerre Logannel.
Amint felocsúdom az ámulatból, meghallom, hogy Beetee és Gordon a hátunk mögött röhögcsélnek.
-Ti meg min szórakoztok ilyen jól?-kérdezem.
-Semmin. Csak olyan kíváncsiak vagyunk, hogy mi is ilyen röhejesek voltunk-e pár éve.-válaszolják még mindig nevetve. Elmosolyodom.
-Óó! Én bármiben lefogadom, hogy sokkal szánalmasabbak voltatok.-vágok vissza nekik. Most már én is röhögök. Azt hiszem az Aratás óta most először felejtettem el, hogy hol is vagyok. Talán egy kicsit még boldog is vagyok.
Sziasztok!
Szeretnék azoktól elnézést kérni, akik már olvasták a 3. fejezetet, mert véletlenül félkészen tettem fel. Ma már sikerült kijavítanom és befejeznem. Remélem tetszeni fog és még egyszer bocsi a hiba miatt.

                                                                                                                  Annie

2015. június 11., csütörtök

3. rész




 Az éjszaka közepén felriadok a rémálmomra, ami természetesen a Viadalról szólt. Az Arénában álltam és arc nélküli gyerekek vettek körül. Az egyikük rohanni kezdett felém egy késsel, de mielőtt belém döfhette volna, felriadtam.
 Nem tudok megszabadulni ezektől a rémképektől, ezért inkább kimegyek a társalgókocsiba. Bisztos vagyok benne, hogy mindenki alszik, ám amikor kiérek, az egyik fotelban Logan üldögél. Látszik a szemén, hogy nem aludt, sőt talán még sírt is. A lábait felhúzta maga elé és gőzölgő teát szürcsölget egy nagy bögréből.
                                               Képtalálat a következőre: „tea”

-Neked is rémálmaid vannak?-kérdezem tőle.
Nem válaszol csak csendben bólogat. Aztán megszólal:
-Én azt hittem te nem félsz. Azt hittem, csak én vagyok ilyen félős, hogy nem tudok aludni.
-Ne beszélj butaságokat. Itt mindenki izgul. Talán még a hivatásosak is.
-Hivatásosak... Látod pont tőlük félek. Vagyis inkább tőlük félek a legjobban. De inkább megyek és megpróbálok pihenni kicsit.
-Rendben. Aludj csak.
Igazából nekem is ezt kellene tennem, de nem hiszem, hogy le tudnám hunyni a szememet akár csak egy percre is. Inkább én is iszom egy teát és megpróbálom elfelejtetni magammal az álmomat.
Amikor már már majdnem sikerül kiverni a fejemből az iszonyú jeleneteket, hirtelen ilyesztő robajlásra leszek figyelmes. Lehet, hogy csak a szél volt, de az biztos, hogy nem csak nekem tűnt fel, mert egy perc múlva Logan, Beetee és Molina is kijön a társalgóba. 
-Mi történt? Mi volt ez a szörnyű hang?-kérdezi a nő visítva.
-Nem tudjuk, Molina, nyugodj meg. Utánajárok.-jelenti ki a tőmentorom, és azzal el is indul a vezérlőkocsi felé.
A következő pillanatban Gordon kivágja a kabinja ajtaját és félálomban kitámolyog hozzánk.
-Mi a kénköves ménkű folyik itt, kérem szépen? Én még aludtam volna. Hajnali három van.-morogja a férfi.
-Mi sem tudjuk mi történt, de Beetee már elindult, hogy kiderítse. Szerintem üljünk le és várjuk meg itt.-javasolom.
-Drágám, adnál nekem is abból a csipkebogyó teából?-kérdezi Molina, nagyot szippantva a levegőbe.
-Nagyon jó illata van.

Néhány perc múlva Beetee is megérkezik.
-Vihar van.-jelenti ki.
- Köszi,azt mi is észrevettük. De mi az igazi baj? Ezeknek a vonatoknak a viharban is működniük kéne.-okoskodik Gordon.
-Igen, tudom, de a szél kicsavart három fát, amik rádőltek a sínre és egy szakaszon teljesen tönkretették. Hívtak szerelőt, sőt már el is kezdték a javítást, de a késésünket jelenteni kell a játékmestereknek. Egy napot csúszni fogunk.
Sziasztok!
Csak annyit szeretnék mondani, hogy az új részek kb. hetente lesznek(péntek vagy szombat), de szólni fogok ha valamiért késne a folytatás. (Remélem ilyen nem nagyon lesz). 

                                                                                                                  Annie

2015. május 28., csütörtök

2. rész

Sziasztok! Itt a második rész, remélem tetszeni fog!!!! ;)
                                                                 
                                                                                       Annie

A vonaton megmutatják a kabinomat és, hogy mit hol találok. Mikor a szobámban mászkálok, Molina bekopog és megkér, hogy fél óra múlva legyek az étkezőben, mert szeretné bemutatni a mentorokat. Eléggé izgulok ki lesz az, mert a mentoron is elég sok dolog múlik. Például, hogy mikor és milyen ajándékot kapok, ami azért valljuk be nem mindegy. És hiába szerez sok támogatót egy kiválasztott, ha a segítője egy lusta bunkó. Egy mentor legyen bíztató, értelmes és az is nagy előny ha ahhoz ért, amihez a neki osztott kiválasztott. Ez utóbbira elég nagy az esély, mert  a harmadik körzetben majdnem mindenki ért valamit az elektronikához. Sajnos azonban Jessie a kivételek közé tartozik, de ez most nem érdekes.
Képtalálat a következőre: „the hunger games train”

Már csak az a kérdés mit csináljak abban a maradék fél órában? Talán le kéne zuhanyoznom, mert az izgalomtól eléggé megizzadtam. A kabinomban saját fürdőszobám van és elképesztően modern. A zuhanyfülkében be tudom állítani, hogy milyen illata legyen a víznek, ráadásul mindezt csupán beszéddel. Hosszú válogatás után, jázminosra kapcsolom a vizet és lezuhanyzom. Amikor végzem és kilépek a fülkéből és a szememmel a törülközőt keresem, hirtelen meleg levegőt fúj rám a fal. Először kicsit megijedek, de aztán rájövök, hogy ezért nem találtam semmit amibe törülközhetek. A fal másodpercek alatt teljesen megszárít. Kimegyek a szobába és felveszek egy farmert meg egy kék blúzt. Amikor ránézek az órámra, kiderül, hogy máris késésben vagyok. Kisietek az étkezőkocsiba, ahol Logan, Molina és a két mentor már várnak rám. 
Logan mentora egy negyven körüli férfi, fekete hajjal és borostás állal. Nem tűnik túl kedvesnek, bár lehet, hogy ez csak a látszat. Amikor azonban a pasas megszólal, tudom, hogy tényleg nem az az álom-mentor, akire egy szerencsétlen 13 évesnek szüksége lenne. Az én kilátásaim a Viadalra nézve viszont egyre pozitívabbak.
-Beetee, Te Wiress mentora leszel.-mondja Molina, a tavalyi győztesnek.
Na pontosan erről beszéltem, amikor azt gondoltam, az a tökéletes segítő, aki abban jó, amiben én. Beetee és az én esetemben ez az áram. Igen, árammal tervezek nyerni, mert a hajfonással nem mennék sokra az Arénában. Márpedig ebből a kettőből kell választanom, ugyanis másban nem vagyok túl jó. Amúgy Beetee kedvesnek is tűnik, mert amikor bemutatkoztam neki, végig mosolygott. A srác amúgy mellesleg elég jól is néz ki. Viszonylag hosszú, fekete haja van, zöld szeme és napbarnított bőre. Bár a  jóképűség szempontot szerintem kihúzhatjuk a "Mi kell egy tökéletes mentornak?" listáról. A lényeg, hogy jól megleszünk.


Molina javaslatára Gordon és Logan külön folytatják a beszélgetést, így kettesben maradok Beeteevel. Egy ideig csendben ülünk. Nem tudom mit kéne mondanom, vagy, hogy egyáltalán bármit is tennem kellene.
Egyszer csak Beetee megszólal.
-Tudod, Wiress mivel ez az első évem mentorként nem nagyon értek ezekhez a dolgokhoz, de azt hiszem azt kellene megtudnom, hogy miben vagy jó. Szóval?
-Hááááát...egész gyorsan futok...tudok fára mászni és elektronikában elég jó vagyok. Ja meg tudok parkettában hajat fonni, de arra nem lesz szükségem.
Így, hogy kimondtam, rájövök, hogy nagyon rövid a lista. Nem tudom mennyire lesznek ezek hatékonyak az Arénában.
-Elektronika...Hát abban tudok segíteni. Mennyire értesz hozzá?
-A szüleim villanszerelő szervízében dolgoztam. Minden héten ötször.
A gyomrom görcsbe rándul, csupán attól, hogy megemlítettem a családomat. Alig egy órája vagyunk úton, de már így is nagyon hiányoznak. Remélem még viszontlátom majd őket...
-Rendben azzal már elég sokra vagyunk képesek. Csak majd figyelj arra a kiképzőközpontban, hogy ne leplezd le magad. Különben mindenki azonnal észrevenné a csapdákat a Viadalon. Gyakorol valami fegyverrel, de a játékmestereknek már megmutathatod, mit tudsz.
-Ez így oké, de fogalmam sincs, hogy milyen fegyvert kéne kipróbálnom.
Soha nem használtam semmilyen fegyvert, úgyhogy ezen a téren teljesen zokni vagyok.
-Azt mondtad gyors vagy, nem? Mert akkor igazából bármi jó, csak jó lenne ha te tudnál elsőnek támadni.
-Rendben. Köszi!
-Mára akkor ennyi elég is lesz. Szerintem pihenj le!

2015. május 21., csütörtök

1. rész

Meghoztam az első fejezetet!

                                        Annie

 -Wiress! Wiress! Ébresztő!
 -Jess, hagyjál már! Tök korán van!
 Hát igen. Ez lenne a tesóm Jess. Mivel ikrek vagyunk, első látásra mindenki áradozni kezd, hogy "Jajj, de egyformák vagytok!", meg, hogy "Csak össze ne keverjelek!". Na ez az amitől teljesen kikészülök. Persze azért szeretjük egymást, de belsőleg eléggé különbözünk. Jessie-nek rengeteg barátja van, ám tanulásban 4-es és 3-as között billeg. Engem mindenki különcne tart mert szabadidőmben anyának és apának segítek, akik villanyszerelők. Nem tudom miért baj az ha valaki szereti a tudományt. Egy normális szombati napon délig aludnék, aztán folytatnám a kísérletezést, de a mai nem egy átlagos hétvége, ma az Aratás napja van. ezért amikor rájövök, hogy tényleg fel kéne kelni, elég hamar kipattanok az ágyból és megköszönöm Jess-nek, hogy felébrestett. Gyorsan előkeresem a legszebb ruhámat, amit a nagyi varrt nekem. A ruha a térdemig ér, a teteje lila, de az alja már rózsaszínbe megy át. Sietve lemegyek reggelizni.
-Wiress! Fond majd be a hajam légyszi!-kéri a tesóm.
-Oké.-válaszolok egyhangúan. A hajfonás az egyetlen dolog amiben jó vagyok és a tesóm sem tartja unalmas időpocsékolásnak, úgyhogy mindig megcsinálom, ha kéri. Próbáltam már megtanítani neki, de sehogy se akarja megtanulni. Most a jobb fülétől indítom a fonatot és a bal alatt fejezem be, majd egy lila szalagot kötök a végére.
 Amúgy egyáltalán nem félek, hogy kihúznak, de Jessie miatt annál inkább aggódom. A szüleim nagyon féltenek minket, Anyu egyfolytában sír, bár szerintem ő sem miattam izgul.
 Amikor elindulunk Apát már az idegroham környékezi, Jess a körmét rágja, Anya megint sír, én pedig csak állok és nézem a bepánikolt családomat. Amint kilépünk az ajtón, összefutunk a szomszéd sráccal.
-Már csak ez a nyomorult egoista hiányzott- gondolom magamban.
-Áááááá, sziasztok! Jaj, de cuki! Mindenki rinyál! Mit kell ezen izgulni? Ha kihúznak, akkor nyerek, ha nem akkor búcsúzom ettől a hülyeségtől. 
-Pete, nekünk is ez az utolsó Aratásunk, de attól még lehet izgulni. Főleg mert most szerepel a nevünk legtöbbször.
-Akkor remélem kihúzzák valamelyikőtöket! Na pápá!
-Idióta!- mormogom magam elé és gyorsan tovább indulunk.
Jessel még épp időben regisztrálunk, majd beállunk a 17 éves lányok közé. A kapitóliumi kísérőnk már a hatodik éve Molina Cerlin, aki minden évben tengerkék hajjal jelenik meg a III. körzet főterén.
Idén egy szűk, zöld ruhát vett fel, amit ezüst csipkék díszítenek. 
-Boldog Viadalt mindenkinek és sose hagyjon el benneteket a remény!- kezdi az aratást azzal a hülye kapitóliumi akcentusával.
-Tudjátok mit? Idén kezdjük a fiúkkal!
Amint ezt kimondta, mélyen beletúr a fiúk neveit tartalmazó cetlik közé. Amilyen lassan csak lehet, kihúz egy papírdarabot, majd felolvassa.
-Logan Parelwood! Kérlek fáradj ide mellém!
Szegény srác, kábé 13 éves lehet, mogyoróbarna haja az arcába lóg és látszik a szemén, hogy egész éjjel nem aludt és nagyon fél. Most is sír és remeg a térde. Elég lehangoló látvány, bár minden évben minimum két ilyen gyenge 12-13 éves gyerek van, akik az első pár napban meghalnak. Ha engem húznának ki, akkor megpróbálnék segíteni Logannek, de remélem erre nem kerül sor.
 Na jó mostmár kicsit parázom, a kezem is remeg picit, de nem vészes. Egészen nyugodt maradok egészen addig, amíg...
-Jessie Elinor Townbell! Gyere, légy szíves fogj kezet a társaddal.
Teljesen lefagytam, de a szám, úgy tűnik önálló életet él.
-Várjanak! Én önként jelentkezem helyette!
Csak akkor döbbenek rá, hogy mit mondtam, amikor két békeőr felvisz a pódiumra és kezet fogok Logannel. Amint ez megtörtént, Molina gratulál és beküld abba a terembe, ahol elbúcsúzhatunk a családunktól. Pár perc múlva anya, apa és Jess bejönnek.
-Wiress, én tudom, hogy meg tudod nyerni!- mondja anya zokogva.
-Bütykölj össze valami elektromos cuccost!-javasolja a húgom szintén sírva.
-Mindent megteszek, amit tudok. Haza fogok jönni hozzátok!
Kis idő múlva ránk törnek a békeőrök és kikísérik anyáékat. Apa még egy utolsót visszakiált.
-Sok sikert kicsim!!!

Beültetnek egy autóba, a pályaudvarra visznek és felraknak a vonatra. Nem tudom eldönteni, hogy dühös legyek vagy szomorú. Ha lehet, akkor mindkettőt egyszerre...