Az éjszaka közepén felriadok a rémálmomra, ami természetesen a Viadalról szólt. Az Arénában álltam és arc nélküli gyerekek vettek körül. Az egyikük rohanni kezdett felém egy késsel, de mielőtt belém döfhette volna, felriadtam.
Nem tudok megszabadulni ezektől a rémképektől, ezért inkább kimegyek a társalgókocsiba. Bisztos vagyok benne, hogy mindenki alszik, ám amikor kiérek, az egyik fotelban Logan üldögél. Látszik a szemén, hogy nem aludt, sőt talán még sírt is. A lábait felhúzta maga elé és gőzölgő teát szürcsölget egy nagy bögréből.
-Neked is rémálmaid vannak?-kérdezem tőle.
Nem válaszol csak csendben bólogat. Aztán megszólal:
-Én azt hittem te nem félsz. Azt hittem, csak én vagyok ilyen félős, hogy nem tudok aludni.
-Ne beszélj butaságokat. Itt mindenki izgul. Talán még a hivatásosak is.
-Hivatásosak... Látod pont tőlük félek. Vagyis inkább tőlük félek a legjobban. De inkább megyek és megpróbálok pihenni kicsit.
-Rendben. Aludj csak.
Igazából nekem is ezt kellene tennem, de nem hiszem, hogy le tudnám hunyni a szememet akár csak egy percre is. Inkább én is iszom egy teát és megpróbálom elfelejtetni magammal az álmomat.
Amikor már már majdnem sikerül kiverni a fejemből az iszonyú jeleneteket, hirtelen ilyesztő robajlásra leszek figyelmes. Lehet, hogy csak a szél volt, de az biztos, hogy nem csak nekem tűnt fel, mert egy perc múlva Logan, Beetee és Molina is kijön a társalgóba.
-Mi történt? Mi volt ez a szörnyű hang?-kérdezi a nő visítva.
-Nem tudjuk, Molina, nyugodj meg. Utánajárok.-jelenti ki a tőmentorom, és azzal el is indul a vezérlőkocsi felé.
A következő pillanatban Gordon kivágja a kabinja ajtaját és félálomban kitámolyog hozzánk.
-Mi a kénköves ménkű folyik itt, kérem szépen? Én még aludtam volna. Hajnali három van.-morogja a férfi.
-Mi sem tudjuk mi történt, de Beetee már elindult, hogy kiderítse. Szerintem üljünk le és várjuk meg itt.-javasolom.
-Drágám, adnál nekem is abból a csipkebogyó teából?-kérdezi Molina, nagyot szippantva a levegőbe.
-Nagyon jó illata van.
Néhány perc múlva Beetee is megérkezik.
-Vihar van.-jelenti ki.
- Köszi,azt mi is észrevettük. De mi az igazi baj? Ezeknek a vonatoknak a viharban is működniük kéne.-okoskodik Gordon.
-Igen, tudom, de a szél kicsavart három fát, amik rádőltek a sínre és egy szakaszon teljesen tönkretették. Hívtak szerelőt, sőt már el is kezdték a javítást, de a késésünket jelenteni kell a játékmestereknek. Egy napot csúszni fogunk.
Amikor már már majdnem sikerül kiverni a fejemből az iszonyú jeleneteket, hirtelen ilyesztő robajlásra leszek figyelmes. Lehet, hogy csak a szél volt, de az biztos, hogy nem csak nekem tűnt fel, mert egy perc múlva Logan, Beetee és Molina is kijön a társalgóba.
-Mi történt? Mi volt ez a szörnyű hang?-kérdezi a nő visítva.
-Nem tudjuk, Molina, nyugodj meg. Utánajárok.-jelenti ki a tőmentorom, és azzal el is indul a vezérlőkocsi felé.
A következő pillanatban Gordon kivágja a kabinja ajtaját és félálomban kitámolyog hozzánk.
-Mi a kénköves ménkű folyik itt, kérem szépen? Én még aludtam volna. Hajnali három van.-morogja a férfi.
-Mi sem tudjuk mi történt, de Beetee már elindult, hogy kiderítse. Szerintem üljünk le és várjuk meg itt.-javasolom.
-Drágám, adnál nekem is abból a csipkebogyó teából?-kérdezi Molina, nagyot szippantva a levegőbe.
-Nagyon jó illata van.
Néhány perc múlva Beetee is megérkezik.
-Vihar van.-jelenti ki.
- Köszi,azt mi is észrevettük. De mi az igazi baj? Ezeknek a vonatoknak a viharban is működniük kéne.-okoskodik Gordon.
-Igen, tudom, de a szél kicsavart három fát, amik rádőltek a sínre és egy szakaszon teljesen tönkretették. Hívtak szerelőt, sőt már el is kezdték a javítást, de a késésünket jelenteni kell a játékmestereknek. Egy napot csúszni fogunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése