Amikor kiszállunk a vonatból, az emberek sipítva üdvözölnek minket. Furcsa parókák, vakolat vastag sminkek és színes (valószínűleg méregdrága) ruhaköltemények látványa fogad. Undorodom ezektől a rikító rózsaszín hajú, fél méteres műszempillákat viselő emberektől. Lehet, hogy most imádnak és körülujjongnak minket, de egy hét múlva a halálunkon fognak mulatni. Kétszínű alakok.
A pályaudvarról egyenesen a kiképzőközpontba vezetnek minket. Mivel a 3. körzetből jöttünk, a központban is a harmadik emeleten kapjuk meg a szobáinkat.
-Nos, kedveskéim. Csodáljátok meg ezt a remekművet, ahol hátralévő pár napotokat tölthetitek. Na jó, azért egyikőtök még talán túlélheti...-mondta Molina. Az utolsó mondat kiejtése közben némi gúnyt vélek felfedezni a hangjában. -Szerintetek nem szép?
-Ja, Ja, persze. Csodás,meg minden, de én inkább arra lennék kíváncsi,hogy hol van az étkező. -míg mindezt kimondom, a gyomrom panaszosan korogni kezd.
-Itt van az étkező, ezen a folyosón a második ajtó balra.-igazít ki mosolyogva Beetee, aki az Aratás óta, továbbra is nagyon kedves velem.
Elindulok az étkezőbe, de amint belépek nem látok sehol semmilyen ételtároló alkalmatosságot. A többiek is betódulnak a terembe.
-Jaj, várj segítek!-kiált fel Beetee, és elkezdi magyarázni, hogy soroljam fel a falnak, amit kérek. Először kérek egy almát, hogy próbára tegyem a masinát. Aminit kimondom, hogy "alma", a gyümölcs azonnal megjelenik. Jól bekajálunk, majd Molina szólal meg.
-Pillecukorpofikáim, nézzétek meg a lakosztályaitokat, aztán bemutatom nektek az előkészítő csapataitokat. Ma egész nap a holnapi ruháitokkal fogtok foglalkozni, hiszen tudjátok, hogy késésben vagyunk, és sietnünk kell.
Ezután Gordon, elég feltűnően megköszörüli a torkát, jelezve, hogy beszélni akar.
-Nos, Beetee és én, mint mentoraitok, szeretnénk, ha a holnapi felvonuláson már elkezdenétek a szövetségesek szerzését. Nagy szükségetek lesz rájuk, de nehogy nagyon beleéljétek magatokat. Nem lesztek öribarik. Rendben van, vagy rendben van?
-Rendben.-mondom. Nem értem miért néz ilyen hülyének minket? Tudom, hogy a szövetségeseimet is nekem kell majd megölnöm, ha nem teszi meg idő előtt más.
Egy óra szabadidőt kapunk. Ledőlök az ágyamra, és a folyamatosan változó témájú plafont bámulom. 12 féle háttér van, mindegyik a körzeteknek felel meg. Bányák, erdők, búzamezők, tenger és gyárak. Az utóbbi az én körzetemet akarja ábrázolni. Ahogy meglátom a kémények füstjétől poros, de barátságos utcákat, könnyek szöknek a szemembe. Soha nem szerettem annyira a körzetemet, azonban mégis az otthonom, és bármit megadnék, hogy visszamenjek. Szomorú merengésemből az ébreszt fel, hogy valaki dörömböl az ajtómon.
-Bejöhet!-kiáltok ki. A következő pillanatban rikító, papagájra emlékeztető alakok rontanak be hozzám. Szám szerint három idiótát kapok egyszerre.
-Cerina vagyok, én leszek a stylistod. Ők Drioli és Fiorella.-mutat az egyik madár-ember a két másikra. Elképesztő, ahogy ezek kinéznek. Színes hajuk természetesen csak paróka, de attól csak még ijesztőbb a zöld haj.
Az érdektelen beszélgetést, a nő, Fiorella folytatja.
-A ruhádhoz való anyagot már elhoztuk, és ma el is kezdjük varrni.-jelentette ki ünnepélyesen, majd elvett egy dobozt. Driolitól. A csomagban, herngerbe tekerve, hosszú, ezüstösen csillogó anyag volt. Cerina kiterítette az anyagot, lemérte a szélességét, aztán engem kezdett méricskélni. Miután mindent lejegyzett egy kis füzetbe, elégedetten felsóhajtott, és így szólt.
-Most, hogy mindennel készen vagyunk, elmondom, hogy fog kinézni a ruhád, Riross!
-Wiress a nevem!-figyelmeztetem.
-Teljesen mindegy.
-Szóval, akkor Riross, a ruhádat ebből az anyagból foglyuk varrni. Mivel a körzeted az árammal dolgozik, ezért a szövetbe apró égőket teszünk majd.
- Öö... Jó...- kicsit megdöbbentem, mert eddig mindig lámpaburának, vagy villanykörtének öltöztettek minket. Ahhoz képest ez az ötlet egész jó.
-Nos, akkor én el is megyek elkészíteni a ruhát. Addig a többiek kicsinosítanak! Sok dolgotok lesz, Wiross!-jelenti ki Cerina, azzal már indulna is kifelé, de utána szaladok, elkapom a gallérját és a képébe üvöltök.
-A nevem Wiress, nem Riross! Felfogta, maga idióta bájgúnár?
-Mi a fene folyik itt? Ki üvöltözik? Baj van?- kérdezi Beetee, aki a kiabálásomra rontott a szobába.
-Igen van! Nem tudja megjegyezni a nevemet!
-Én nem értem, miért baj, ha egyszer, véletlenül Wiross helyett Rirossnak hívtam!-akadékoskodik Cerina.
-Wiressnek hívják!-most már Beetee is ideges kicsit.
-Jaj, már te is kezded?-a nő feje már céklavörös, és látszik, hogy mindjárt felrobban, csak mert nem neki van igaza.
-Amúgy meg nem egyszer hívtál Rirossnak hanem háromszor, de ne zavarjon. Végül is tényleg majdnem ugyan az!-vágok vissza, majd kirohanok a szobából, faképnél hagyva Beeteet és a három barmot.
Kint duzzogva leülök egy bársony kanapéra, és próbálok megnyugodni. Ez azonban nem nagyon megy, mert mindig oda lyukadok ki, hogy gyűlölöm a Kapitóliumot, és az összes itteni embert. Pár perc múlva Beetee ül le mellém.
-Nem tudom, hogy fogom kibírni így ezt a pár napot.-kezdek panaszkodni a srácnak.
-Mert annyira eleged van mindenkiből akinek köze van a Viadalhoz. Tudom.-mondja.
-Igen. Pont ezt akartam mondani. Hogy lehet Valaki ilyen hülye? Az én nevem elképesztően egyszerű az övékhez képest, én mégis tudom azokat. De ők...
-Nekem is Cerina volt a stylistom. Engem Bibynek hívott, úgyhogy kezdem azt hinni, hogy direkt csinálja.
-És most már tudja a nevedet?-kérdezem. Ha Beetee nevét se tudta, akkor vagy tényleg ennyire buta, vagy csak szórakozik.
-Most már igen. Én is leüvöltöttem a fejét. Onnantól a rendes nevemen szólított, de mindig grimaszolt közben. Úgyhogy készülj fel! De most menj vissza, mert tényleg időben el kell készülni!
Tudod. Támogatók.-mondja, majd visszalökdös a szobámba, a teljes őrültek házába.
Szia! Egy cserében benne vagy? Nagyon tetszik a történet. barátnőd: Katniss
VálaszTörlés