Órák teltek el azóta, hogy Beetee kiderítette, egy napos csúszás vár ránk. A sínek állapota azonban még semmit nem javult. Ideje elindulnom reggelizni, úgyhogy gyorsan átöltözöm. Már mindenki az étkezőkocsiban van és az asztalnál ül, kivéve Molinát aki a TV-t bütyköli. Végül elégedetten ellép a készüléktől, és ünnepélyes arccal bejelentést tesz:
-Reggeli után megnézzük az Aratás-napi összefoglalót.
Mielőtt azonban ezt megtehetnénk, a TV magától bekapcsol és egy stúdió jelenik meg rajta.
A stúdióban Caesar Flickerman és Claudius Templesmith ül. Az utóbb említett kezdi el a műsort.
-Hölgyeim és Uraim, Claudius Templesmith vagyok, és a 36. Éhezők Viadalával kapcsolatban szeretnék beszélni. A tegnapi vihar súlyos károkat okozott a 11., a 8. és a 3. körzetben. Az imént említett körzetekből induló, a Kapitóliumba tartó sínek rongálódtak. Ezeken az utakon utaznak éppen a három körzet kiválasztottai is. A vonatok valószínűleg 24 órás késéssel érkeznek majd a Kiképző-központba.
Innen Caesar veszi át a szót.
-Érhető okokból tehát a Viadal is csúszni fog egy nappal. A megértésüket köszönjük.
Ezután a mondat után a képernyő elsötétül.
-Köszönjük az új információt, Claudius. Jó tudni, hogy nem mi vagyunk az egyedüli idióták, akik a semmi közepén ragadtak egy luxus vonatban. Na hát, szépen vagyunk.-morgolódik Gordon, szokásától egy pillanatra sem eltérve.
-Nos akkor kezdjük az összefoglalót!-visítja Molina, és ezzel az adás már kezdődik is.
Igazából semmi érdekes nem volt a többi körzet Aratásában. Az első két körzetben a hivatásosak szokás szerint baromi erősek, a többiek pedig vegyesek. Ijedtek , elszántak, bátrak és reménytelenek arányos szétosztva. De azt hiszem én ettől nem lettem okosabb, mert az, hogy észreveszik-e a csapdáimat az nem az erejüktől hanem az eszüktől függ. Azt viszont nem tudom a képernyőn felmérni. Remélem elég hülyék...
Végre elindult a vonat és megérkezünk a Kapitóliumba. Az ablaknál állunk Logannel és várjuk, hogy végre megpillantsuk Panem szívét. Amikor meglátom a vonat ablaka alatt elterülő várost, teljesen ledöbbenek. Fel voltam rá készülve, hogy gyönyörű lesz, de ilyesmire, amit itt látok, még csak gondolni sem mertem.
-Na hát ilyet...- sóhajtunk fel egyszerre Logannel.
Amint felocsúdom az ámulatból, meghallom, hogy Beetee és Gordon a hátunk mögött röhögcsélnek.
-Ti meg min szórakoztok ilyen jól?-kérdezem.
-Semmin. Csak olyan kíváncsiak vagyunk, hogy mi is ilyen röhejesek voltunk-e pár éve.-válaszolják még mindig nevetve. Elmosolyodom.
-Óó! Én bármiben lefogadom, hogy sokkal szánalmasabbak voltatok.-vágok vissza nekik. Most már én is röhögök. Azt hiszem az Aratás óta most először felejtettem el, hogy hol is vagyok. Talán egy kicsit még boldog is vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése